Egész fiatal korom óta űztem ezt a sportot, másodikos koromtól folyamatosan nyertem a versenyeket – mesélte Pádár Beáta . Eljutottunk a diákolimpiáig. Utána kezdődött egy komolyabb szakasz, amikor bekerültem a válogatott keretbe, nemzetközi versenyeken vettem részt. 1992-ben megnyertem egy magyar bajnokságot, s ugyanebben az évben rendezett előolimpián is részt vettem. Az olimpián egyedüli magyarként Kaszala Tamara indult. Ott debütált ez a sportág, amit 1988-ban Calgaryban mutattak be. Utána Albertville következett. Aztán jött egy hosszabb kihagyásom.
Apukám gyerekkorom óta kísért minden versenyre, s a magyar versenyeken elkezdett segíteni a bírói gárdának. Időmérőként vett részt rajtuk, akkor is, amikor én már abbahagytam. Egy alkalommal viszont kisebb betegség miatt azt kérte, hogy lépjek már be helyette. Igazából nekem így kezdődött a bírói pályafutásom, több mint 13 éve.
Sosem felejtem el az első nemzetközi verseny volt Budapesten. Egy világkupa, amelyen elindítottak minket. Amikor láttuk az első futamokon, hogy mennek a koreaiak és a többi nemzet, szóltam anyukámnak, készítsen egy képet amikor engem már leköröztek, de még én vagyok elől.
Hihetetlen a fejlődés. Feljutottunk teljesen az élmezőnybe. Nem csak feljutottunk, de esélyünk van éremszerzésre. Szenzációs! Úgy látom, hogy a Magyar Szövetség egyre több figyelmet fordít – a sportolók bevonásával – az utánpótlás fejlesztésére is. Egyre több korcsolyázóra van szükség, akik tehetségesek, szeretik ezt a sportot és űzik is.
Óriási koncentrációt igényel a munkám, főleg ilyen nagy versenyeken, amikor a résztvevők és a sportolók mindegyiket szinte egy szinten van. Nagyon kicsi választja el, ki lesz az első, a második, a harmadik vagy a negyedik. Nagyon nagyon figyelni kell. Kétes helyzetek esetén, próbáljuk a legoptimálisabb és a legreálisabb döntést meghozni minden esetben.
Első asszisztensként veszek részt a Játékokon. A jégen vagyok, az egyik kanyarban, a döntőbíró munkáját segítem. Én megyek oda a videó elemzésnél megosztani a jégen szerzett tapasztalataim alapján az elképzelésem, kizárás, továbbjutás területén.
Van egy szabálykönyv. Nem is egy, kettő, ami nagyon sok konkrétumot tartalmaz. A bóján kívül kell teljesíteni minden távot, mindenféle lökdösődés nélkül és megfelelő szabályai vannak a befutásnak is. Ezeket nézzük. Ha szabálytalanságot látunk, jelezzük. Mikor a magyarok jönnek a jégre, mindig azon izgulok Balázzsal, hogy ne csináljanak semmi olyat, ami kizárást von maga után. De sajnos, ha szabálytalanok, akkor meg kell hoznunk a döntést.
Rengeteg versenyen vettünk részt. Nagyon sokáig tanultunk. A mai napig találkozunk olyan helyzetekkel, amelyek még nem fordultak elő és meg kell oldani. Ebben segít a rutin. Hogy megtaláljuk azt a megoldást, amit a legjobbnak ítélünk .Minden időnk be van osztva. Folyamatosan megbeszéléseken veszünk részt. Eddig ruhapróbák voltak, videó elemzések, teamleaders meetingek.
Novemberben tudtam meg, hogy jövök az olimpiára.Amikor elolvastam a levelet, igazából el sem hittem, hogy ez velem történik meg. Négyszer is végigmentem a sorain, mire eljutott a tudatomig. Át is küldtem Balázsnak, mivel tudtam, hogy ő már jelölt. Nyár végén jöttek a jelölések. Nem is tudom, mikor voltam ennyire boldog életemben. Több versenyt vállaltam el, mint amennyit terveztem. A családnak nagy nélkülözés, hogy nem vagyok velük. Van két kiskorú gyermekem. Egy 7 és egy 14 éves. Biztosan nagyon hiányolnak. Köszönöm nekik is hogy, nélkülözni tudnak ennyi ideig. Az olimpia után nekem még lesz egy világbajnokság is Montreálban.
Itt, az olimpián sokkal rövidebb a versenynek az ideje, mint a világbajnokságon vagy egy világkupán. Én egyáltalán nem izgultam. Az első napon a női mezőnyben nem sok hibázáás történt összesen. Igazából egy olyan szituáció volt, ahol döntést kellett hozni. A mi napunk nem volt nehéz. Balázsnak viszont rengeteg dolga akadt.
Rettentően nehéz magyar versenyzőkkel lenni egy jégen. Én a váltónál Kanadát kaptam, amikor Magyarország is ment. Rettentően összpontosítani kellett, hogy arra figyeljek ami a munkám és ne a magyarokat nézzem. Persze a fél szemem mindig rajtuk van. Nagyon sok nemzetközi versenyen vettem részt. Valójában hozzászoktunk már , hogy magyarok is jégre lépnek, versenyeznek. Objektívan kell megítélni a szituációkat és ez alapján döntést hozni.
Számtalanszor volt nemzetközi verseny, ahol Sanyi odajött hozzám. „Jaj, Betti, miért zártál ki?” Ilyenkor mondom neki, hogy nem én zártam ki, hanem a döntőbíró. De tényleg löktél, vagy nem úgy korcsolyáztál, ami megfelelő lett volna. Tehát szabálytalanságot követtél el. Elfogadják, átbeszéljük és ebből ők is tanulnak rengeteget. A mezőny tekintetében egyértelmű, hogy mindenki mostanra időzített. Ez mindenhol és mindenkinek sikerült.
A mieinkkel mindig összenézek rajt előtt. próbálok Egy kis nyugalmat és erőt sugározni nekik jobban izgulok értük, mint amikor én versenyeztem. Úgy gondolom, reális esélyünk van az éremre, De azt is tudni kell, hatalmas teher van a versenyzőkön. A lányok is csodálatosan szerepeltek eddig, a fiúk is nagyon szépen. Van esély. Hajrá, Magyarok!
