Méray-Horváth Zsófia 1889. december 30.-án született Aradon, három fiútestvére volt. Apja prominens szociológus volt, és Károlyi Mihály meghívására családjával Budapestre költözött. Zsófia, akinek a tehetségét már akkor felismerték, amikor gyerekkorában a befagyott erdélyi tavakon siklott, belépett a Budapesti Korcsolyázó Egyletbe (BKE) és szakszerű oktatást kapott. Külföldön csak Opika von Méray Horváth néven ismerték.
Bécsben a női egyes műkorcsolyázó világbajnokságon Kronberger Lilly mögött 2. helyezett (1911) volt. Azonban az ezt követő három világbajnokságon nagy fölénnyel ő állhatott a dobogó legmagasabb fokára:
– Davosban (1912),
– Stockholmban (1913) és
– St. Moritzban (1914).
Az I. világháború megszakította a versenysikereket, így befejeződött versenyzői pályafutása is. Olimpiai aranyéremről álmodott, de pályafutásának véget vetett az első világháború, hiszen az első nagy világégés miatt az 1916-ra tervezett olimpiát törölték, ahogy 1921-ig a világbajnokságokat is.
Később nyelvtanárként dolgozott.
1977 április 25.-én hunyt el Budapesten.
Méray-Horváth Zsófia egy korabeli német újságban (kép forrása: Nőkert)
