Burján Csaba Olivér „szülője” lett csütörtökön.
Burján Csabát ismerjük, tudjuk, hogy éveken keresztül volt meghatározó képviselője a magyar rövidpályás gyorskorcsolyának, hogy aztán 2018-ban, Pjongcsangban felérjen a csúcsra: tagja volt annak a férfiváltónak, amelyik megszerezte Magyarország első téli olimpiai aranyérmét.
S hogy Olivér kicsoda?
Nos, ő az Állatkert majdnem egyéves albínó vadászgörénye, őt fogadta örökbe a pjongcsangi bajnok a Magyar Olimpiai Bizottsággal karöltve.
Hogy miért pont erre az állatra esett a választásra, arra is megvan a magyarázat: a 2026-os téli játékoknak, két kabalafigurája van: a fehér hermelin, Tina az olimpia, a barna, Miló pedig a paralimpia kis állata – nevük utal a két rendező városra, Cortina D’Ampezzóra és Milánóra, s mivel hermelin nincs a budapesti állatkertben, hozzá hasonlító albínó vadászgörény pedig igen, Olivérnek Burján Csaba lett az „apukája”.
„Általában igyekszem időt szakítani az ilyen felkérésekre, itt ráadásul sokat nyomot a latban ez az örökbefogadás is – mondta el Burján Csaba. – Szeretem az állatokat, ráadásul Olivér itt született az Állatkertben, itt nevelték, és ez látszott is: nem mozgott összevissza, nem akart megharapni, nagyon nyugodt volt.”
Olimpiai bajnok short trackesünk az esemény végére igencsak elfáradt, nem is csoda, majdnem annyi interjút adott, mint hét évvel ezelőtt, a pjongcsangi arany után.
Elmondta, ha ideje engedi, követi a rövid pályás gyorskorcsolya-versenyeket, hogy a válogatott tagjaival rendszeresen beszél, a legintenzívebben pedig Knoch Viktorral tartja a kapcsolatot.
S bár tényleg sok interjút adott ötkarikás bajnokunk csütörtökön, szánt arra is időt, hogy üzenjen a téli olimpiáért küzdő sportolóknak:
„Két olimpiai kvalifikációban volt részem, és megtapasztaltam a két végletet, hiszen az egyiknél nemigen adtunk magunknak esélyt a kvóta megszerzésére, aztán bár végül nem jött össze, nagyon közel álltunk a kijutáshoz, a másiknál meg úgy gondoltuk, simán megy minden, végül épphogy sikerült odaérnünk a kvótás helyek egyikére. Éppen ezekből a tapasztalatokból kiindulva tanácsolom azt a sportolóknak, hogy aki úgy érzi, biztosan kijut az olimpiára, még véletlenül se bízza el magát, figyeljen oda a legvégéig, aki pedig úgy véli, nincs esélye, tegye oda magát, még van egy év az olimpia rajtjáig, bármi megtörténhet.”