A semmiből nőtt ki, mára a város stabil bástyájává vált – a Győri ETO HC Sport Egyesület műkorcsolya-szakosztálya évről évre nagyobb létszámmal, több versenyzővel és jobb eredményekkel büszkélkedhet, korcsolyázói nélkül elképzelhetetlen a városi advent.
Habár a jeges élet, a korcsolyaoktatás már a 2010-es évek elején formálódni kezdett Győrben, stabilitásról az első időkben még nem beszélhetünk, ugyanis félévente-évente új edző érkezett a megyeszékhelyre – az azóta már Székesfehérváron edzősködő Bayer-Siági Nóra, illetve a mai napig a győri csapatban dolgozó Selyem Enikő fontos szerepet játszott az alapkövek letételében. Az állandóságot 2013 szeptemberében dr. Botos Barbara érkezése teremtette meg – egy olyan szakemberé, aki az Egyesült Államokban korcsolyázva, majd olimpikonok edzői, többek között a sportág nagy egyéniségének számító Jason Brown nevelőedzője, Kori Ade edzéseit látogatva tanulta ki a szakmát.
„A kisfiam nyolc-kilenc hónapos volt, amikor elköltöztünk Győrbe. Egyik nap írtam egy e-mailt a jégpályának, hogy tudják, itt vagyok, ha esetleg be kellene ugrani segíteni vagy helyettesíteni. Aznap csörgött is a telefonom, hogy a következő héten kezdhetnék. Amikor átvettem a csoportot, tizennégyen voltak, nyolc gyerek és hat felnőtt. Nagyon vegyes képzést kaptak, elég nagy volt köztük a tudásszintbeli különbség. Nekiálltam kijavítani az ugrástechnikájukat, ez a folyamat pedig sosem könnyű és gyors.”
A helyzetüket a sok más klubot is érintő „jégidőért folytatott harc” is nehezítette: mivel a jégkorong élvezett elsőbbséget, a műkorcsolyázók nem a legideálisabb időpontokban kaptak jeget. Továbbá ahogy növekedésnek indult a csoportlétszám – ami egyfelől persze örömre adott okot –, újabb kihívásokkal szembesültek, hiszen tömeges, 20-25 fős edzéseken egyszerre fejleszteni a legkülönfélébb korosztályokba tartozó gyerekeket, igen nehéz feladat.
„Mindezzel együtt mindenki hihetetlenül lelkesen gyakorolt: ha valaki megugrotta például az axelt, a többiek fejében is ott motoszkált, hogy ha neki megy, nekem miért ne menne, és másnap újabb két gyerek megcsinálta. Lépésről lépésre haladtunk – sikerült egy ugróhámot [az ugrások tanításához használt segédeszköz – a szerk.] szereznünk Kanadából, illetve az is sokat jelentett, hogy együtt dolgozhattunk Müller Ervinnel és William Fominnal, a Győri Balett örökös tagjaival, akik megfigyelték, mit csinálunk a jégen, és azokat a mozdulatokat leképezték, javították szárazon egy-egy gyakorlatban, csiszolták a koreográfiákat. De a szülők és a szakosztályvezető, Varga-Szabó Enikő, majd Varga-Horváth Adrienn is mindenben segítették a munkát – ez, a közös akarat volt a fejlődés kulcsa.”
2014 tavaszán már rekreációs versenyeken találkozhattunk a győriekkel, akik rögtön a dobogó közelébe kerültek, két éven belül pedig a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) által jegyzett megmérettetéseken is részt vettek a legfiatalabb tehetségek.
„Nagyon nehéz sport ez: kecsességet, atletikusságot, robbanékonyságot és komoly erőnlétet kíván. Ráadásul olyanok ellen kellett kiállnunk, akik már négy-öt éve korcsolyáztak, így kezdetben az esélytelenek nyugalmával indultunk. De másfél-két év múlva beértük a többieket, és kezdtük elhozni az érmeket. Hogy mi volt a »titok«? Minden versenyre úgy készültünk fel, hogy az adott követelményeknek megfelelően mindenkinek a lehető legnehezebb elemeket tettük be a programjába, amelyeket jól is kiviteleztek.”
És nemcsak a versenyeken kezdtek felfigyelni a győri korcsolyázókra: a városvezetés is mind jobban számított a lelkes csapatra, amely 2014 óta állandó résztvevője a város főterén rendezett adventi ünnepségsorozatnak.
„Az első, Mese az erdőben című adventi előadásunkat a hokisokkal közösen csináltuk a Dunakapu téri mobil jégpályán. Hihetetlenül látványos volt a négyméteres óriásbábokkal és a hatvan kis erdei állatkának öltözött gyerekkel. Mindenkit megmozgattunk a városban: ki a világítást intézte, ki a jelmezek varrásában vett részt, külön sminkest kértünk fel az arcfestés elkészítésére – fantasztikus csapatmunka volt. Ezt aztán a későbbi években számtalan másik remek darab követte, amelyet az adventi időszak megnyitóünnepségén, illetve az azt követő négy adventi vasárnap adtunk elő.”
A közkedvelt előadások pedig a klub tanfolyamainak népszerűségét is növelték: egyre több csoport vette igénybe a tízalkalmas oktatást, a szombat–vasárnap zajló ovis tanfolyam keretében pedig olykor száz gyerek gyűlt össze, akikkel négy-öt műkorcsolya-oktató és a hokiedzők közösen foglalkoztak. A fő cél az volt, hogy minél több kisgyerek megismerkedjen a sporttal, és szisztematikus oktatásban részesüljön.
„Körülbelül 1300 olyan módszertani videófelvételt gyűjtöttem össze és hoztam haza az Egyesült Államokból, amelyen az látható, hogyan tanítják, illetve javítják az ottani edzők a különböző technikai elemeket. Például már a szimpla ugrást is ugyanazzal a technikával oktatják, mint a későbbiekben a duplát és a triplát” – hangsúlyozza az edzőnő, aki a tehetségek felkutatása mellett fontosnak tartja, hogy mindenkinek teret adjanak, azoknak is, akik nem akarnak élversenyzők lenni.
„Mindig is azt vallottam, hogy a kicsiket és nagyokat egyaránt meg kell becsülni, a rekreációs és felnőtt sportolókat ugyanúgy, mint a versenyzőket – annál is inkább, mert adott esetben ők fogják elhozni a barátaikat, a gyereküket korcsolyázni. Nagy öröm számomra, hogy a két és fél év alatt, amelyet Győrben töltöttem, sokan bevonódtak ebbe a csodás sportba. Miután 2016 áprilisában visszahívtak Pestre a minisztériumba, néha még visszajártam edzést tartani, és 2017-ben egy jégrevüt is koreografáltam Győrben. De mióta kineveztek klímapolitikáért felelős helyettes államtitkárrá, sajnos már nem fér bele az időmbe az edzősködés” – mondja dr. Botos Barbara, akinek távozását követően Bayer-Siági Nóra és Soós Attila vette át a csapatot, majd az Egyesült Arab Emírségekből hazatérő Téglássy Tamara személyében újabb kiváló szakember érkezett a szakosztályhoz.
„Óriási dolog ez Győrnek – teszi hozzá a korábbi edzőnő. – Számomra is hatalmas megtiszteltetés, hogy Téglássy Tamara lába elé teríthettem egy szőnyeget, hogy egy kis láncszemet hozzátehettem ahhoz az alaphoz, amellyel aztán ő megkezdte a profi munkát.”
A korábbi nyolcszoros magyar bajnok kezdetben Soós Attilával együtt nevelte a győri tehetségeket, majd miután Attila úgy döntött, Székesfehérváron próbál szerencsét, Tamara vezetőedzőként folytatta a munkát. Mint mondja, az önfenntartó műkorcsolya-szakosztály mindenben függ az elsőbbséget élvező, támogatott jégkorongtól, és a klubnak csupán a nevét használja. A névnek nagy előnye, hogy jelképes összeg ellenében kapják a jeget, de a jégtől kezdve az edzőkön, a balett-tanáron át az edzőtáborig mindent a bevételükből kell kigazdálkodniuk.
„A kapacitásunkhoz mérten évről évre 40 és 50 közti a gyerekek létszáma, akikkel dolgozunk, így tudjuk fenntartani magunkat. Hatalmas segítséget jelent nekem Selyem Enikő, aki korcsolyaedző és tánctanár is, így a jégen is foglalkozik a tanítványokkal, szárazon pedig tánc- és tornaórákat tart, fejleszti a gyerekek mozgáskoordinációját. Továbbá a tavalyi szezontól Nagy Sándor jégtáncedző is a csapatunk tagja, aki Pestről jár hozzánk, és általában csütörtöktől szombatig van velünk.”
Az elmúlt szezonban sikerült sávosítani a műkorcsolyázók edzéseit, így a kicsiknek többnyire heti öt jeges és egy száraz-, a nagyobbaknak heti hét-nyolc jeges és két szárazedzésük van, míg a versenyzők 11 órát töltenek jégen, és három szárazedzést végeznek. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ezeket a jégidőket nem mindig tudják kihasználni – hétköznap délidőben például csak a versenyek előtti napokon kérik ki a kicsiket az iskolából, így előfordul, hogy ők csak a szombati edzésen tudnak részt venni.
„Az évek során megtapasztaltam – mondja Téglássy Tamara –, hogy a legkisebbek megtartása a sportban nem könnyű feladat, pedig belőlük lehet időben elkezdett, szisztematikusan felépített munkával eredményes versenyzőket nevelni. Ugyanakkor akik igazán szorgalmasan járnak az edzésekre, és mindent beleadnak, azok főleg a 11 és 13 év közötti lányok. Belőlük érdemes lenne szinkroncsapatot alakítani, de ezt a korlátozott edzéslehetőségeink miatt még nem tudtuk megvalósítani. A különféle bemutatókban, show-kban viszont oroszlánrészt vállalnak, nagyon látványos számokat lehet összeállítani nekik.”
Merthogy a Dunakapu téri adventi ünnepségre Tamara irányítása alatt is évről évre ugyanolyan lelkesen készülnek a műkorcsolyázók, akik minden adventi hét péntek-szombatján versenyprogramjaikat, valamint csoportos számokat mutatnak be a nézőknek. De a klub menedzsmentje is rendszeresen felkéri őket, hogy adjanak műsort a jégkorongmeccsek szünetében, ami ugyancsak jó lehetőség a versenyzőknek, hogy közönség előtt gyakorolják programjaikat.
Az elmúlt évek szisztematikus munkája pedig oda vezetett, hogy megsokszorozódott a versenyzők száma.
„Amikor Győrbe kerültem, két ISU-versenyző [a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség által szabályozott korosztályokban induló versenyző – a szerk.] volt a klubban, Béres Réka és Pesti Barnabás, most pedig már nyolcnál tartunk – a rekreációs korcsolyázókat is hozzászámolva pedig 21-nél. De nemcsak a létszám nő, az eredményeket tekintve is szépen menetelünk előre: az országos bajnokságon a 10–13 évesek közt Barna ezüstérmes lett, míg Gede Jázmin a junioroknál a középmezőnyben végzett, ami nagyon nagy dolog. Zsidi Kincső pedig a chicks (7 éves) lányok 15 fős mezőnyében úgy szerezte meg a 4. helyet, hogy amikor átvettem a csapatot, még koszorúzni sem tudott.”
Az utánpótlásbázis növekedését segíti a Sport XXI program is, amelyhez tavaly csatlakozott a Győri ETO, és amelyre már az első szezonban túljelentkezés volt. „Novemberben tudtuk elindítani a programot, mert a sátorpálya akkor nyit, és ott jó időpontban, délután kaptunk jeget. Egy hét közbeni és egy hétvégi edzést tartottunk a gyerekeknek, akikből egy több mint tízfős, nagyon lelkes csoport jött össze – közülük ötöt, két testvérpárt meg egy kislányt már le is tudtunk igazolni az egyesületbe” – újságolja Téglássy Tamara, aki a jövőben jégiskolát is indítana, ehhez azonban több jégidőre lenne szükség, és természetesen a jégkorongozóknak is a délutáni időpontok lennének megfelelők.
Ám most felcsillant a remény, hiszen a város új jégcsarnokot kapott, amelynek hivatalos megnyitója szeptemberben várható, de a műkorcsolyázók, akik eddig többnyire Pozsonyban edzőtáboroztak, idén már itt tarthatták meg kéthetes intenzív felkészülésüket június első felében, a héten pedig megkezdhették az edzéseket a komplexum egyik pályáján.
„Van egy olimpiai méretű sátorpályánk, egy kis fedett pályánk, és novemberben felhúznak még egy nagy sátorpályát, annyira sokan jönnek közönségkorcsolyázni. Ezek mellé kaptuk az új jégcsarnokot, így bízunk abban, hogy több jéghez jutunk a jó időpontokban, ami új lendületet adna a fejlődésünknek.”
A szakember, aki két hónapja már szakosztályvezetőként irányítja a műkorcsolyázók munkáját, tudja, sok munka vár még rájuk, hogy felzárkózzanak a pesti egyesületekhez, de büszke arra, hogy a technikai tudást tekintve az előző szezon végén már több tanítványa is közel volt ahhoz, hogy bekerüljön az ifjúsági válogatottba (Héraklész B keretbe).
„Ha nem jön ez a vírushelyzet, és nem ér hamarabb véget a szezon, Béres Réka és még egy-két kisebb versenyző is kivívta volna a helyét a Héraklész B keretben. Ez a cél így az idei szezonban is ott lebeg előttünk. És milyen hosszú út vezetett idáig. Amikor Győrbe érkeztem, azzal szembesültem, hogy a gyerekek mind ugráscentrikusak: azért hajtottak, hogy megcsinálják egyik vagy másik ugrást, miközben alapvető bemenetelekkel, lépésekkel, összekötő elemekkel nem voltak tisztában, a forgásokat, a szárazedzést és a balettet sem vették komolyan. Pedig manapság már egy jó forgás vagy lépéssor szinte ugyanannyit ér, mint egy jó ugrás. Időbe telt, mire megértettem velük, hogy ezen a téren rengeteget kell fejlődni, és bár a mai napig nem a kedvencük a lépésezés, tudják, hogy ez is elengedhetetlen az eredményességhez.”
És bár Téglássy Tamara versenycentrikus edzőnek vallja magát, nem az eredmények hajszolása, hanem az egyéni sikerek és az azok adta öröm miatt szeret annyira versenyeztetni. „A legtöbb szülő általában már a második évben felteszi nekem a kérdést: mikor lesz bajnok a gyerekből, mikor mehet Európa- vagy világbajnokságra. Ilyenkor mindig azt válaszolom: nézzék meg, milyen szinten van ma a világ élmezőnye – azok közül is, akik négy-öt éves koruktól kezdve mindent feláldoznak a sportért, csupán egy-egy jut el a csúcsra. De ha nem is lesz bajnok a gyerekéből, annyit nyer azzal, hogy sportol: javul az állóképessége, a tartása, a koncentrációs és mozgáskészségei, és még sorolhatnám. Én sosem voltam kiabálós edző, nem tudnám gyötörni a gyerekeket a siker érdekében. De amikor bármilyen kis versenyen úgy jönnek le a jégről, hogy élvezte a korcsolyázást, az az igazi siker.”
Klub neve: Győri ETO HC Sport Egyesület
Szakosztály alapításának éve: 2014
Versenyengedéllyel rendelkező sportolók száma: 21
Cím: 9027 Győr, Nagysándor József u.
Telefonszám: +36 70 655 2290
E-mail-cím: teglassy.tamara@gyorietohc.hu
HUNSKATE Média / Bruckner Nóra
