„Minél több gyerek tanuljon meg korcsolyázni” – szól a Jégkarc Egyesület mottója. Sorozatunk második felvonásában a műkorcsolya debreceni múltjába és jelenébe tekintünk be.
A mondás úgy tartja, egy fecske nem csinál nyarat. Nos, a debreceni műkorcsolyaélet a bizonyíték rá, hogy néha mégis, hiszen amikor a korábbi országos bajnoki bronzérmes Gyulai Györgyi a városba érkezett, rakétasebességgel beindult a szakmai munka.
„A Miskolcon és Kazincbarcikán töltött évek után 2004-ben jöttem Debrecenbe, hogy itt folytassam műkorcsolyaedzői tevékenységemet. A Debreceni Sportcentrum (DSC) sportiskolai oktatójaként kezdtem, majd április 12-én megalapítottam a Jégkarc Egyesületet, hogy annak keretei között nevelhessük a térség utánpótlásbázisát. Éppen akkor készült el a jégpálya, ahol azonban csak közönségkorcsolyázásra voltak kijelölve idősávok, mi is csak ekkor tudtunk tanfolyamot tartani” – emlékszik vissza a kezdetekre az edzőnő.
Nyáron a székesfehérvári egyesülettel közösen már edzőtábort szerveztek, és a szisztematikus munka eredményeként augusztusig kiválasztottak öt tehetséges gyereket. Szeptembertől ők már a sportiskola támogatásával megvalósuló heti három-négy műkorcsolyaedzésre járhattak – ami pedig ezután következett, az egészen rendkívüli.
„Ahogy elkezdődött a tanév, elhatároztam, végigjárom az iskolákat, hogy buzdítsam a tanárokat, hozzák le a jégre a gyerekeket testnevelésórán. Ez a toborzás pedig olyan jól sikerült, hogy mire észbe kaptam, már tíz osztály járt hozzám, amelyek részvételével decemberben 300 fős korcsolyagálát rendeztünk.”
Emellett a sportiskola sem mehetett el szó nélkül: 2005. január 1-jén korcsolyaszakosztályt alakítottak, amelynek Gyulai Györgyi lett a vezetője. Áprilisban a legkisebbek már versenyen indultak Székesfehérváron, majd a létszám folyamatosan nőtt, és kezdtek jönni az eredmények is.
Szövetségünk korábbi ügyvezető igazgatója, Orendi Mihály, aki 15 évig irányította a Debreceni Sportcentrumot, 2006. január 1-jén kapcsolódott be a sportiskola és ezáltal az akkor még csak egy éve működő műkorcsolya-szakosztály munkájába.
„Emlékszem, a legidősebb gyermek is csupán 9 éves volt akkor – kezdi a múltidézést Orendi Mihály. – Eleinte nem volt könnyű, de megtanultuk kezelni a helyzetet, hogy Györgyi a saját egyesületében is oktat, és a Jégkarc a sportiskola tehetségkutató bázisává vált. Györgyi hatalmas lelkesedéssel végezte ezt a munkát, aminek meg is lett az eredménye: néhány éven belül az ország legsikeresebb utánpótlás-nevelő szakosztálya lettünk.”
A csúcspont a 2011-es országos bajnokság volt, amikor három korosztályban is a debreceniek vitték a pálmát: Csernoch András, Kósa Eszter és Fácska Laura is bajnoki címet nyert, akik aztán a többi hazai és nemzetközi versenyükről is rendre éremmel tértek haza. Mint a DSC korábbi igazgatója elmondta, az ő sikereikben a 2010–11-es szezon során a cívisváros tehetségeivel is foglalkozó Sebestyén Júliának is nagy szerepe volt.
A csapat a korcsolyatanfolyam záróbuliján
„Azzal szembesültünk, hogy Györgyi ezt a rendkívül széles spektrumú feladatot, amely az óvodától az egyetemig, az utánpótlás-neveléstől az élversenyzők felkészítéséig terjed, nem tudja egyedül megoldani. Ezért segítséget kerestünk, és legnagyobb örömünkre sikerült szerződtetnem a versenysporttól néhány hónappal korábban visszavonuló Sebestyén Julit. Igaz, csak heti két napot tudott Debrecenben tölteni, de már az is óriási segítség volt. Új impulzusokat hozott, és amellett, hogy imádták a gyerekek, remekül kiegészítette Györgyi munkáját, akinek így több ideje maradt a tehetségek felkutatására.”
Korábbi Európa-bajnokunk a szezon végeztével nem tudta tovább vállalni a debreceniek tanítását, ugyanis egykori edzője, a műkorcsolya ágazat jelenlegi szövetségi kapitánya, Ipakjan Jeranjak azt szerette volna, hogy Nottinghambe költözése után Juli vegye át pesti tanítványait. Két évre rá aztán éppen az ő fia, a többszörös országos bajnok műkorcsolyázó Vardanjan Tigran személyében kapott segítséget Debrecen.
„Számomra nagyon kedves és tanulságos időszak volt az ő ott-tartózkodása – idézi fel a 2013–14-es szezont Orendi Mihály. – Mivel Tigran nem rendelkezett szakedzői képesítéssel, saját versenyzői múltjából, tapasztalataiból merítve végezte a munkát nálunk. Kéthetente átbeszéltük, hogy mire törekedjen, adtam neki mintákat a gyerekek életkori sajátosságok szerinti edzésére vonatkozóan. Mivel Györgyinek nem volt kapacitása arra, hogy több foglalkozást tartson, én viszont mindig úgy gondoltam, a heti ötszöri bruttó egy órától több jégidőt kell biztosítanunk a versenyzőinknek, igyekeztünk ebben előrelépni Tigrannal. Ő aztán az élet más területén találta meg a számítását, de nagyon megpezsdítette az életet a jelenléte, javult a gyerekek hozzáállása – a lányoknak különösen nagy motivációt jelentett, hogy egy férfi edző is segítette a munkájukat ebben a sokak által nőiesnek tartott sportban.”
A jelenlegi oktatók
Orendi Mihály hangsúlyozta: azok a létesítményfejlesztések, amelyeket a városvezetés véghez vitt, az, hogy a kezdetektől egy minden igényt kielégítő jégcsarnokban készülhettek a gyerekek, remek alapot kínált az eredményes munkához.
„Néhány év elteltével az én kezdeményezésemre egy igen sikeres versenyt is rendeztünk, amire különösen büszke vagyok. Ez volt a nyílt vidékbajnokság, amelyre az egész országból és a határon túlról is érkeztek korcsolyázók. Sajnálom, hogy csak két évet élt meg, úgy gondolom, a sportág és a vidéki bázisok fejlesztése szempontjából fontosak lennének az ilyen események.
Ezen a vidékbajnokságon remekelt a 2011-es országos bajnokok mellett Mórucz Babett is, majd a debreceni büszkeségek sorát Herdon Sára és Győrfi Katinka folytatta, akik szintén nemzetközi dobogós helyezésekkel és országos bajnoki címekkel büszkélkedhettek. A néhány éve már Budapesten korcsolyázó, a tavalyi szezonban advanced novice korosztályban két ezüst- és egy bronzérmet szerző Szabó Cintia is Debrecenben kezdte pályafutását, Lukács Ádám jégtáncos pedig több Európa- és világbajnokságon is képviselte hazánkat a DSC versenyzőjeként.
„A legjobbakat, akik teljesítik a meghatározott szinteket, elérik a kellő ponthatárt, a mai napig a DSC-be igazoljuk le, hiszen ott több támogatást kapnak a versenyzéshez – veszi vissza a szót Gyulai Györgyi. – Habár ott és a saját egyesületemben is edzősködöm, mindig azt szoktam mondani, egy családom van, semmilyen formában nem teszek különbséget a jégkarcos és a sportiskolás gyerekek között. Az, hogy jó légkörben folyjon a munka, mindennél fontosabb.”
Gyulai Györgyi és Kósa Eszter irányítja a versenyzők munkáját
Az edzőnő legnagyobb segítsége a jégen jelenleg Kósa Eszter, aki most harmadéves a Testnevelési Egyetem műkorcsolya-szakedzői szakán. A két egyesületben rajtuk kívül még 12 oktató dolgozik, akik korábban szintén a Jégkarcban nevelkedtek, de balett-tanár és erőnléti edző is foglalkozik a gyerekekkel.
„Minden hétköznap délután tartunk egy jeges és egy szárazedzést – utóbbiba egy héten két atlétika, két balett és egy gyógytornász által végzett koordináció tartozik bele, és heti két-háromszor reggel is van lehetőség jégen gyakorolni. Mivel a mi tanítványaink nem magántanulók, az iskolában pedig igen magasak a követelmények, nem mindenki tud minden edzésen részt venni.”
A szakember ennek megfelelően a versenyzés terén is csak annyit követel meg, amennyit a gyerekek és szüleik erejüket és az anyagiakat tekintve vállalni tudnak.
„Valamennyi hazai rendezésű versenyen indulni szoktunk, ami most már nyolc-kilenc megmérettetést jelent, illetve rendszerint a Szlovéniában megrendezett Skate Celjére utazunk még el. A 25 igazolt versenyzőnk 6 és 14 év közötti, legtöbben a basic novice korosztály tagjai, azaz 12 év körüliek. A lányoknál Tóth Kurucz Luca, Rédl Blanka és Szűcs Hanna ér el szép eredményeket, a fiúknál pedig Kovács Deli Bende a reménységünk.”
Az annak idején fantasztikus eredményt hozó iskolalátogatás, hirdetés, szórólapozás a mai napig szerves része az egyesület munkájának – az edzőnő elmondása szerint a legtöbb gyermeket továbbra is ilyen úton érik el.
„Minden napunk óvodai korcsolyázással kezdődik, majd jönnek a jeges testnevelésórák. Épp a múlt héten indult útjára nálunk is a MOKSZ utánpótlásprogramja, a Sport XXI, amelynek keretében a korcsolyázás iránt érdeklődő gyerekek támogatással vehetik igénybe a jeget, és az egész országban egységes szakmai alapokra épülő program szerint tanulhatnak. A jó hangulat a kemény munka közben is garantált, de rendszeresek nálunk a Halloween-bulik, a sportágválasztók és a jégen kívüli összejövetelek is, sőt, a felnőtt-tanfolyamunk is egyre népszerűbb.”
És nemcsak a toborzómunka, az egyesület mottója sem változott az évek során.
„Igazi sportolókat nevelünk. Számunkra az a legfontosabb, hogy minél több gyereket megtanítsunk korcsolyázni, és hogy az egészséges életmódra neveljük őket – megtartva az egyensúlyt az iskola és a sport között.”
Klub neve: Jégkarc Egyesület
Alapítás éve: 2004
Versenyengedéllyel rendelkező sportolók száma: 25
Cím: 4031 Debrecen, Derék utca 33.
Telefonszám: +36 20 974 8628
E-mail-cím: jegkarc@gmail.com
HUNSKATE Média / Bruckner Nóra
