Az idei nemzetközi szinkronkorcsolya Budapest Kupán a belga Team Phoenix edzőjeként Magyaroroszágra látogatott a kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes egykori egyéni műkorcsolyázó, Kevin van der Perren. A csapatára várva, az öltözőfolyosón kaptuk el néhány kérdés erejéig.
Megváltoztatta a sporthoz való hozzáállásodat az, hogy versenyzőből edzővé váltál?
Úgy gondolom, hogy edzőnek lenni nehezebb. Amikor te magad versenyzel, akkor kontrollálhatod a saját mozgásodat, amikor úgy érzed, hogy valami nem tökéltes. Viszont a palánk mellett állva, hiába látod a hibát, nem tudod te magad kijavítani. Emellett, amikor versenyző voltam, én voltam az egyetlen Belgiumból, aki Európa- és világbajnokságokra, olimpiákra eljutott. Amikor a nemzetközi közegből hazatértem, érzékeltem, hogy az otthoni színvonal sokkal alacsonyabb, mint amelyet megszoktam. Egy évig tartott, amire hozzászoktam a körülményekhez. Most úgy tűnik, van néhány feltörekvő, tehetséges korcsolyázó, 10-11 év körüliek. Meglátjuk, mi lesz velük, amire felnőnek. Én úgy érzem, nagyjából három év múlva két kiemelkedő korcsolyázónk lesz mindkét nemnél.
Milyen típusú edzőnek tartod magad?
Nagyon szigorú vagyok, amikor kell, de a legtöbbször igyekszem jó viszonyba kerülni a versenyzőimmel és inkább egy jó barát lenni számukra, mint az edzőjük. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de ha egészséges kapcsolatod van a korcsolyázóiddal, akkor a legjobbat fogják kihozni magukból, érted is – és te is ezt teszed értük. Ez mindig csapatmunka, akár műkorcsolyáról van szó, akár szinkronkorcsolyáról.
Mekkora hangsúlyt helyezel az ugrásokra, amelyek erősségeid voltak versenyzőként?
Az ugrások – az életem. Még mindig meg tudom csinálni a négyfordulatos toe-loopot és Salchowot. Ha megnézed most az egyéni versenyeket, a legnagyobb figyelmet az ugrások kapják, nem a többi elem. Ezek a leglátványosabb részei a sportnak, és szerintem a legfontosabbak is.
Miért kezdtél szinkronkorcsolyázókat edzeni?
Párhuzamosan csinálom a műkorcsolyával. A csapat ugyanahhoz a klubhoz tartozik, ahol edzőként dolgozom. Épp nem volt trénerük, és megkérdezték, hogy nem segítenék-e nekik. Örömmel vállaltam, mert új volt számomra ez a szakág és szeretem a kihívásokat. A fél csapat a tanítványom volt kisebb korában, így még nagyobb buli számomra a dolog, hiszen ismerem őket még műkorcsolyás korukból.
Mit gondolsz a #WhyNotSynchro2022 mozgalomról, amelyhez a Budapest Kupa is csatlakozott?
Nem igazán értem, hogy miért nem olimpiai sportág még a szinkronkorcsolya. Ott van a műkorcsolyázók csapatversenye, amely szerintem elég furcsa. Úgy gondolom, hogy azt kellene lecserélni a szinkronkorcsolyára. Valószínűleg nem 30 csapattal, hanem kicsit korlátozottabban, mondjuk 15-tel beleférhet.
Melyek az elvárásaid a szinkronkorcsolya csapat felé?
Négypontonként kúszik felfele a pontszámunk versenyről versenyre. Ez jövő szezonban is szeretnénk fenntartani majd, szerintem rengeteg van még a csapatban, sokat fejlődhetünk. Idén került fel senior
kategóriába a csapat, most először mehetünk felnőtt világbajnokságra is. Célunk, hogy az utolsó előtti csoportba kerüljünk, és fenntartsuk a fejlődést. Amíg jól korcsolyáznak és a pontszámuk emelkedik, addig jó úton járunk.
A belga Team Phoenix a 6. helyen zárta az egy hete véget ért Budapest Kupát.
(Jámbor Máté)