Bár korábban még sohasem volt sérülése, a felépülését illetően optimista Krueger John-Henry, azt viszont egyelőre nem tudja megmondani, jégre léphet-e a debreceni Európa-bajnokságon.
Széles mosoly, pozitív gondolkodás és jókedv – a Sportkórházban így fogad Krueger John-Henry. Tényleg úgy tűnik, túl van az első sokkon: az a másfél héttel ezelőtti esés az országos bajnokság ezerötszáz méteres fináléjában persze nemcsak a versenyzőt, mindenki mást is megijesztett. Az amerikai-magyar fiú viszont csak néhány percig aggódott.
„Gyorsan végignéztem a testemen, akkor észleltem, hogy van egy vágás a térdemnél, ám azt is rögtön láttam, hogy csak kicsit vérzik, így az első, rövidke sokk után rögtön meg is nyugodtam – árulta el a fiatalabbik Krueger fivér. – Nem éreztem fájdalmat sem, azt persze nem tudom, hogy az ilyenkor bennünk lévő adrenalin miatt, vagy azért, mert nem volt olyan nagy a vágás, de ennek valójában nincs jelentősége. Nem keseregtem azon, hogy nem fáj semmim, sőt!”
És azon sem bosszankodott John-Henry, milyen kiváló formában volt az országos bajnokság előtt. Már csak azért sem tette ezt, mert a short trackben mindig benne van az esés, a sérülés lehetősége. Persze, előzetesen senki sem kalkulál ezzel, nem is gondol rá a versenyek előtt, de a baj bármikor megtörténhet.
„Egyáltalán nem haragszom senkire, felesleges is lenne, meg értelme sincs. Ilyen válogatóversenyeket minden országban rendeznek a szezon elején, a jégen gyorsan megyünk, a penge veszélyes, ráadásul mindenki nyerni akar – folytatta John-Henry. – Pályafutásom során még sohasem volt sérülésem, így ez egy új helyzetet hozott számomra, ám az első napok aggodalmai után mára már ismét erősnek érzem mentálisan, hiszen látom, hogyan halad a gyógyulásom. Ráadásul a Magyar Országos Korcsolyázószövetség minden munkatársa lesi a kívánságaimat. Figyelnek arra, hogy minden rendben menjen, figyelnek az étkezésemre, és ha netán unatkoznék, valaki mindig meglátogat a Sportkórházban. Azt persze sajnálom, hogy nem versenyezhettem egy jót a többiekkel, például a két Liu testvérrel, mert bár éreztem én is, hogy jó formában vagyok, ezt kijelenteni csak akkor lehetett volna, ha csatázunk egy nagyot Shaolinnal és Ádóval.”
Visszafelé nézni nem érdemes, John-Henry sem teszi ezt, de túlságosan előre sem szalad, hiszen pontosan tudja, minden a rehabilitáció függvénye: siettetni semmit sem szabad. Mindezek miatt egyelőre lépésről lépésre halad, és már annak nagyon örült, hogy a varratokat eltávolították a lábából, de hálás volt akkor is, amikor a műtét utáni napokban húslevest kapott – a kívánságát magyarul tolmácsolta Heidum Bernadettnek. Korábbi Európa-bajnok short trackesünk maga is meglepődött, amikor az étel nevét John-Henry magyarul mondta ki, egyébként ugyancsak magyarul köszönte meg a látogatásunk alatt az ápolóknak azt is, hogy áthúzták az ágyneműjét a kórházi szobában.
„Tényleg jól vagyok – erősítette meg. – Lassan túl vagyunk a kritikus első tíz napon is, a nyílt seb miatt ugyanis fennállt a fertőzés veszélye. Már fizikoterápiás kezeléseken is részt veszek, nagyon figyelek arra, hogy az izmaim ne gyengüljenek el.”
A következő napokban még a Sportkórházban marad Krueger John-Henry, utána jöhet a következő lépés – az lebeg a szeme előtt, hogy mielőbb teljesen felépüljön, ám azt még nem tudja, jégre léphet-e a debreceni Európa-bajnokságon.
„Kellően motivált vagyok, pozitívan gondolkozom, de az Európa-bajnokság messze van. Önző dolog lenni elindulni azon akkor, ha fizikailag még nem vagyok olyan állapotban. A magyar csapat eredményessége a legfontosabb, ennek függvényében, és az állapotomra figyelemmel kell majd döntést hoznunk. De egyelőre az a legfontosabb, hogy teljesen felépüljek” – fogalmazott Krueger John-Henry.
HUNSKATE Média / Kovács Erika
