Az elkövetkező hetekben folyamatosan mutatjuk be a korcsolyasport egykori és mai kiválóságait.
Földváry Tibor (1863 – 1912)
1863. július 5.-én született Öttevényben, amely Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri járásban található. Ha meg akarnánk írni a korcsolya magyar történelmét, akkor külön fejezetet kellene szentelni az öttevényi földbirtokos Földváry Tibornak.
Kiemelkedő nemzetközi sikereivel a műkorcsolyázást a szórakozásból versenysporttá fejlesztette. Földváry Tibor a magyar műkorcsolyázás úttörője volt.
A BKE versenyzőjeként 1892-ben lépett ki a nemzetközi versenyek színterére. A bécsi Wiener Eislauf Verien ez év januárjában rendezte a műkorcsolyázás második kontinensviadalát. A tíz fős mezőnyben a magyar műkorcsolyázó a második helyen végzett. Két évvel később ismét Bécsben a dobogó harmadik fokára léphetett fel.
1893-ban épült meg Lechner Ödön tervei alapján a BKE jégpalotája, ami a Városligeti Műjégpálya elődje.
Itt rendezték meg 1895-ben az V. Műkorcsolya Európa-bajnokságot, amelyen két magyar, összesen tíz versenyző indult. Ezen a versenyen a 32 éves magyar sportember elegáns, művészien bemutatott ugrásait és lépéseit a pontozók valamennyien a legjobbnak értékelték. Földváry Tibor megszerezte a sportág, egyben a magyar egyetemes sport első Európa-bajnoki aranyérmét.
Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok visszaemlékezéseiben így ír erről a napról:
„Csikorgó hideg volt, de anyám tilalma ellenére elszöktem otthonról. Jóval a verseny kezdete előtt, az épülő híd pillérein a legjobb helyet biztosítottam magamnak. Dideregve vártam a versenyt, de azután földöntúli boldogságot éreztem akkor, amikor Földváry diadalmaskodott. S amikor győzelme tiszteletére felcsendült a Himnusz, szemeim könnyeztek,s szívemben egy ellenállhatatlan vágy vert gyökeret: elérni azt a csúcsot, amelyre Földváry feljutott. Ideálom lett ő! Később sportkarrieremre ez a nagy siker döntő hatással volt…” (Pannon Enciklopédia, 2010).
Sikereire nemcsak a korcsolyasport területén elért eredményei miatt lehetünk büszkék, hanem azért is, mert siketnémaként bebizonyította, hogy a hátrányos helyzetű embereket sem szabad leírni, ők is véghezvihetnek nagy dolgokat. Siketnémasága folytán barátai a pálya széléről jelezték az ütemet, ezzel segítették előadását.
A versenyzést sikerei csúcsán, 1895-ben hagyta abba. Visszavonulása után kidolgozta a műkorcsolyázás első nemzetközi szabálykönyvét. E mellett bíráskodott is.
Szaktudása, tevékenysége általános megbecsülést szerzett számára földrészünk korcsolyázóéletében.
Életének 49. évében 1912. március 27.-én hunyt el Budapesten.
Öttevény község a sportcsarnokát a kiváló sportemberről nevezte el.
