Minden nap fut és súlyt emel. Pajor Kornél 92 éves. Szerinte 40 kg-mal a 10-15-ös bicepszsorozat éppen csak „sminkelés”.
Az élete csendes, nyugodt mederben folyik, és még aktívan dolgozik. Ugyan már nem bevásárlóközpontokat tervez, de a belvárosban egy nagyobb lakóház második emeletének korábbi irodáit minden gond nélkül lakásokká alakítja. Élvezi, hogy főzhet. Székelygulyást, paprikás krumplit készít a családjának.
Egyedülálló tréninglehetőségként emlékszik vissza a Városligeti Műjégre. Úgy tartja, ennek köszönheti minden sikerét. Amikor Stockholmba került egy építésziroda alkalmazottjaként, reggel 6 órai kezdettel egy hokipályán volt kénytelen edzeni. Nem tovább, mint fél 7-ig, amikor is érkeztek a hokisok.
1953-ban indult utoljára versenyen. Ezt követően a sportautózás lett a szenvedélye, amely máig is tart. 1955-ben vásárolta meg első Porsche-jét, azóta sem választ más négykerekűt. Valahogy mindig saját utakon járt, egyedül. Gimnáziumban a szertorna kerítette először a hatalmába. Aztán jött az úszás. Majd a biciklizés. Innen már csak egy lépés volt a korcsolya.
Számára legemlékezetesebb verseny az 1947-es főiskolai vb Svájcban, ahol második lett, s az 1949-es Eb világrekord, 5000 méteren, másnap 10.000 méteren. Előbbi 3 évig élt, utóbbit egy óra múlva megdöntötte egy norvég, Hjalmar Andersson, akivel évekig jártak össze, s aki sajnos a közelmúltban az égi korcsolyapályára költözött. Büszke még az 1951-es vb 3. helyezésre is.
Szerinte a sportról nem dumálni kell, hanem csinálni. A mai fiataloknak azt tanácsolja, mindig hallgassanak a mestereikre. S hogy mindent dobjanak be. Sose vegyék félvállról, amiben hisznek. És akkor elmaradhatatlan a siker.
(HK)
