moksz
Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2019. augusztus 22.

„Magyarországnak igen jók az esélyei”

Ismét elfogadta meghívásunkat, és Budapestre látogatott a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) első számú alelnöke, Alekszandr Lakernik (Alexander Lakernik), aki, miután előadást tartott a szakmának a friss szabálymódosításokról, idén is technikai kontrollerként értékelte műkorcsolyázóinkat a szezonnyitó tesztversenyen. A megmérettetésen szerzett benyomásainak összegzése után a tavaly bevezetett változtatásokkal kapcsolatos tapasztalatairól is kérdeztük az alelnököt, aki azt is elárulta: végre igazán kipihenten láthat hozzá az új idényben rá váró feladatok elvégzésének.

Mint mindig, most is sűrű szezont tudhat maga mögött, és az előttünk álló szintén az lesz. Jutott idő pihenésre is a nyár folyamán?

Végre igennel felelhetek erre a kérdésre. (nevet) Évek óta most tudtam elmenni a leghosszabb nyaralásra: egy hetet Franciaországban, majd két hetet Olaszországban töltöttem, onnan érkeztem Budapestre.

Hogyan összegezné a tesztverseny tapasztalatait? Milyen produkciókat látott korcsolyázóinktól így, a szezon elején?

Igaz, hogy az augusztus 10–11. a szezon igen korai fázisa, de ha azt nézzük, hogy Amerikában már júniusban elkezdődnek a versenyek, Európában még mindig több idő jut a felkészülésre. És mivel az első junior grand prix a tesztverseny után alig két héttel indul, a junioroknak ilyenkor már készen kell állniuk. Habár nem futottak tökéletes programokat, összességében pozitív tapasztalatokat szereztem, mert azt látom, hogy

számos magyar korcsolyázó jó adottságokkal rendelkezik, és komolyan veszi a sportot, sokat áldoz a fejlődésért.

Fontos, hogy őket szisztematikusan fejlesszék, mert minden lehetőségük megvan arra, hogy a legfontosabb versenyeken, nagy nyomás alatt is hibátlan, kirobbanó programokat mutassanak be.

Hazája, Oroszország eredményeit illetően tavaly úgy nyilatkozott, párosban és jégtáncban vissza kell szerezniük a dominanciát. Az elmúlt szezont nézve sikerült elérniük ezt?     

Abszolút sikerként könyveljük el a tavalyi évet, hiszen párosban nemcsak az Európa-bajnokságon, a világbajnokságon is ezüst- és bronzérmet szereztek versenyzőink. Arra, hogy vb-n két orosz páros álljon a dobogón, 2005 óta nem volt példa. A jégtáncban nyert ezüst pedig hat éve az első világbajnoki érmünk. A női műkorcsolyázók most már évek óta állandó magas színvonalon teljesítenek: a sort idén újabb Eb- és vb-címmel folytatták, és bár a férfiak még nincsenek ilyen magasságokban, ott is nagyon közel kerültünk az Eb-győzelemhez, ami jó kiindulási alap lehet a jövőre nézve.

Tavaly sokat beszélgettünk a sevillai ISU-kongresszuson elfogadott szabálymódosításokról is, de a jégtánc rövidprogramját, a rövidtáncot érintő névváltoztatásról nem ejtettünk szót. Miért lett a rövidtáncból ritmustánc?

Igazság szerint nagyon egyszerű az ok: a jégtánctechnikai bizottság úgy gondolta, az évről évre változó kötelező rész, ritmus miatt ez az elnevezés jobban kifejezi ennek a programnak a lényegét.

A múlt szezonra visszatekintve hogy látja, a kiviteli értékek –3-től +3-ig tartó skálájának –5-től +5-ig való kibővítése, illetve a négyfordulatos ugrások számának limitálása beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Tapasztalataim szerint a –5-től +5-ig terjedő skálára való átállás simán ment, mindenki könnyen hozzászokott az új rendszerhez. Mivel ebben már az elem alapértékéből és a kiviteli értékből százalékosan kalkulálják ki a végső pontszámot (–5-ös kiviteli érték esetén 50, –4-nél 40 stb. százalékot vonnak le, +5-nél pedig 50, +4-nél 40 stb. százalékot adnak hozzá az elem bázisértékéhez – a szerző), logikusabb lett a pontszámítás. A négyfordulatosokat tekintve nehéz megmondani, hogy radikálisan változott-e a helyzet. Néhány ország talán nem örült ennek a limitnek, de ez a módosítás is a rövidprogram és a kűr technikai és művészi programmal való felcserélése felé mutat, amelyet a következő, 2020-as kongresszuson jó eséllyel megszavaznak majd a tagországok.

Egy szintén sokakat foglalkoztató és állandóan napirenden lévő kérdés: van esély arra, hogy a szinkronkorcsolyázás a közeljövőben olimpiai sportággá váljon?

Úgy fogalmaznék, hogy

mivel a szinkronkorcsolya igen látványos, egyre nagyobb bázissal rendelkező, folyamatosan fejlődő sportág, minden joga megvan rá. Hogy esélye van-e, az már nehezebb ügy.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2900 főben maximálja az olimpiai résztvevők számát – ha csak nyolc szinkroncsapattal számolunk, már az is 160-nal több korcsolyázót jelent, és akkor az edzőkről, egyéb csapattagokról még nem is beszéltünk. A kérdés az, hogyan lehetne beilleszteni a sportágat a rendszerbe – felmerült például, hogy a szinkronkorcsolya-csapatot indító országok más szakágakban nem nevezhetnének annyi sportolót, de az ISU ezt a javaslatot nem szeretné elfogadni. Egyelőre még nem találtuk meg a megoldást.

A verseny előtt tartott előadásában arra is kitért, hogy a jövő évi kongresszuson a világbajnokságra és az olimpiára nézve javaslatot tesznek egy újfajta lebonyolítási módra. Pontosabban egy régi-új lebonyolítási módra, ugyanis a 2006-ban megszüntetett, majd a 2011-es és 2012-es vb-re visszahozott, aztán újra eltörölt selejtezőkör visszaállításáról van szó. Hogyan zajlana a verseny ezen szakasza, és miért volna ismét szükség rá?

Mivel egyre több ország szeretne korcsolyázót indítani a világbajnokságon, a tavalyi kongresszuson megbízást kaptunk arra, hogy dolgozzunk ki egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi ezt.

Az új szisztéma szerint a világbajnokságon és az olimpián a világranglista első 24 helyezettje automatikusan részt vehetne a rövidprogramban. A selejtezőkörben 30, a ranglistán utánuk következő, a top 24-ben magát nem képviseltető ország korcsolyázója kapna lehetőséget, hogy bemutassa kűrjét. Az ott legjobban szereplő 12 versenyző csatlakozhatna a top 24-hez, így 36-an kezdhetnék meg a versengést a rövidprogramban. Korábban a selejtezőkört azért is törölték el, mert miatta még hosszabb volt a verseny. Erre is megoldást kellett találnunk: az új rendszerben kettő helyett csak egy edzésnap lenne, így a jelenlegi időtartamba be tudnánk illeszteni a selejtezőkört.

Az előttünk álló szezon egyik legfontosabb feladata, hogy ezt a javaslatot jól kidolgozzuk, és megfelelően felkészüljünk a 2020-as kongresszusra.

Szövetségünk is megpályázta a 2022-es műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokság megrendezését, de végül Franciaország nyerte el a rendezési jogot. A 2023-as vb-ért szintén ringbe szállnánk, illetve junior-világkupára és challenger versenyre is pályáznánk. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy sikerrel járjunk?

Sokan szeretnék megrendezni ezeket az eseményeket, így a legtöbb esetben nem azért nem kapja meg egyik vagy másik szövetség a rendezési jogot, mert nem felel meg az elvárásoknak, hanem mert van olyan ország, amely nagyobb előnyökkel bír. Így volt ez a 2022-es világbajnoksággal is: Magyarországról sokat tárgyaltunk, hiszen a tervek szerint akkorra elkészülő új sportkomplexumok a magyar szövetség mellett szóltak. Végül minden szempontot figyelembe véve Montpellier-re esett a választásunk. A junior grand prix és challenger versenyekkel más a helyzet, azokat időszakosan rendezik meg az egyes országok, van egyfajta rendszere, amelybe könnyebb bekerülni.

Ugyanakkor a világbajnokság kapcsán is ki merem jelenteni, hogy ha a legnagyobb eseményre pályázó kis országok körét nézem, Magyarországnak igen jók az esélyei.

HUNSKATE Média / Bruckner Nóra – Fotó: Lehotzky István

Li-ning Seat Törley Artificer
X