moksz
Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2021. május 25.

A nulláról a dobogóra

Szinte a semmiből, nehéz körülmények között adtak új lendületet és fényesebbnél fényesebb érmeket a székesfehérvári műkorcsolyázásnak a 2000-es években. A Székesfehérvári Jégmadár Műkorcsolya Egyesület most második virágkorát éli: utánpótlás-versenyzői révén az elmúlt szezon több versenyén is a legeredményesebb vidéki egyesület lett.

Korosztályos országos bajnoki címek, dobogós helyezések az összes hazai versenyen, hely a juniorválogatottban – a 2000-es években újjáéledt a műkorcsolyázás Székesfehérváron. Ez pedig egy korábbi generáció jeles képviselőjének, Hujber Anitának volt köszönhető, aki a város szülötteként ott szeretett bele a sportágba, amely mellett kortársai közül egyedüliként tartott ki egészen a felnőtt korosztályig, eredményesen képviselve a Székesfehérvári Curling Egyletet. Számára sosem volt kérdés, hogy visszavonulása után edzőként folytatná – erre a székesfehérvári korcsolyaélet megteremtésében az alapkőletételtől a mai napig meghatározó szerepet játszó Siáginé Varga Vera mellett jó lehetősége adódott.

„Testnevelő- és gyógytestnevelő-tanári diplomát szereztem a Testnevelési Főiskolán, de mellette a műkorcsolya-szakedzői képzést is elvégeztem, mert mindig is edzőként képzeltem el a jövőmet. Amikor az egykori mesterem, Siáginé Varga Vera elkezdett foglalkozni a szinkronkorcsolyával, amely hamar a klub fő profiljává vált, megkeresett, hogy nem tanítanám-e én a műkorcsolyázókat. Ők akkor összesen hárman voltak, így mondhatom, szinte a nulláról indultunk” – emlékszik vissza Hujber Anita, aki számára testnevelőtanárként egyértelmű volt, hogy az iskolákban kezdi meg a munkát.

„Rávettem Verát, hogy járjuk végig az iskolákat, és kínáljuk fel nekik a délelőtti korcsolyaoktatás lehetőségét a testnevelésóráik keretében. Mivel sok iskolában nem volt elég terem, a szabad levegőn való mozgást pedig kifejezetten szorgalmazták, ez nagyon jól működött. Olyannyira, hogy egy idő után már 27 csoport járt korcsolyázni Székesfehérváron, köztük néhány óvodás csoport is. De hamar igen népszerű lett a szombat és vasárnap délelőtti tanfolyam is, végül már hirdetni sem kellett, és vagy száz ember volt a jégen egyszerre”.

A székesfehérváriak egy egyedi csapatversenyszámban a miskolci Avas Kupán

Mivel a jégkorong miatt Székesfehérváron mindig is népszerű sportnak számított a korcsolyázás, Anita elmondása szerint a gyerekek bevonzása nem jelentett nehézséget – a borsos jégdíj viszont annál inkább. Ennek fedezése érdekében az edzőnő minden pályázati lehetőséget megragadott, de az anyagi nehézségek miatt állandósultak a problémák a Curling Egyletben, és a megoldás végül egy új egyesület létrehozása lett.

„Székesfehérvári Műkorcsolya Egyesület néven alapítottam meg a saját klubomat 1998-ban. A szervezési feladatokat egyedül csináltam, de a szakmai munkában nagy segítségemre volt a jégkorongosokat is oktató Sárközi Judit, valamint Zákány Eszter, aki általános iskolai pedagógusként a kicsikkel különösen jól szót értett, a balettórákat pedig Majer Barbara balett- és tánctanár tartotta. Nagyon jó hangulatban folyt a munka, soha nem volt összetűzésünk, ami ritkaságnak számít. Összefogással sikerült elérnünk azt is, hogy megfelelő helyet teremtsünk a szárazedzések lebonyolításához, és ne a betonon, a hidegben kelljen ugrálniuk a sportolóknak. Az egyik tanítványunk apukája megtervezte, hogyan alakíthatnánk át a jégpályán egy ruhatárat balett-teremmé, egy másiké pedig kivitelezte a munkálatokat. Nehéz volt pénzt szereznem rá, de megcsináltuk.”

Hujber Anita egyik tanítványával, Héjjas Katával

A megfelelő edzésfeltételek megteremtése után pedig máris újabb cél lebegett a szemük előtt: a minél jobb versenyeredmények elérése mellett szerették volna, hogy a székesfehérváriaknak is legyen lehetőségük hazai terepen, hazai közönség előtt megélni ezeket a sikereket. Ezért az egyesület a 2000-es évek elején elkezdett versenyeket szervezni – két olyan versenyt, amelyet azóta is évről évre megrendeznek: a Húsvét Kupát (ma már Jégmadár Kupa néven) és a Mikulás Kupát. Sőt, Gyulai Györgyivel, a debreceni Jégkarc Egyesület és Debreceni Sportcentrum edzőjével kitalálták, hogy ezekből és a cívisvárosban szervezett farsangi Maskarádé Kupából létrehoznak egy nem mindennapi versenysorozatot.

Ennek a sorozatnak az volt a különlegessége, hogy a végső, közös eredményhirdetésen minden résztvevő kapott nemcsak oklevelet, hanem érmet és ajándékot is – mindenki az elsőtől az utolsóig ugyanazt. Több figyelmet akartam fordítani a gyerekek lelkére, mert attól, hogy az egyik ügyesebb, mint a másik, a szüleikkel együtt mind rengeteg energiát tesznek bele, sokat áldoznak a sportért, és nem gondoltam, hogy megbecsülésben különbséget kellene tenni közöttük, elég, ha az oklevélen szerepel a helyezés. A feszültségek enyhítését szolgálta a versenyek utáni közös büfézés is, fontos volt, hogy mind, a pestiek a vidékiekkel együtt, meg tudjunk állni, tudjunk beszélgetni. Nagyon szerették ezt a kezdeményezést, mindenki eljött az országból, így tényleg közel olyan szintű volt a sorozat, mint egy országos bajnokság.”   

És ezt a nívós sorozatot az egyik évben két korosztályban is Anita tanítványai nyerték meg: Bakon Izabella a serdülő, míg a pályafutását később a Team Passion szinkronkorcsolya-csapatban folytató Héjjas Kata újonc kategóriában. Kata szinte mindig a dobogó tetejére állhatott korosztályában, így országos bajnoki címmel is büszkélkedhetett, akárcsak a juniorválogatottba is bekerülő Böjte János, aki minden versenyén ott volt a legjobb három között.

De a többi székesfehérvári műkorcsolyázóra – így az ugyancsak juniorkorosztályban versenyző Sárközi Bettinára, akit ma már Páva-Sárközi Bettinaként, a Team Passion egyik edzőjeként ismerünk – is az volt jellemző, hogy ahol csak elindultak, onnan többnyire éremmel tértek haza. Tették ezt úgy, hogy, a pestiekkel már akkor is nehéz volt versenyezni, hiszen a székesfehérvári jégpálya minden szezonban később nyitott és hamarabb zárt, így ők kevesebb jégidővel kevesebb edzéslehetőséghez jutottak.

Hujber Anita tanítványai. Bal oldali sor: Bakon Izabella, Szenyéri Alexandra, Makói Ágnes, Égi Krisztina és Sárközi Bettina. Középső sor: Héjjas Kata, Böjte János. Jobb oldali sor: Égi Marianna, Hollósi Fruzsina, Berczeli Annamária, Héjjas Luca és Szohány Dóra

Habár nagyon a szívéhez nőttek tanítványai – akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot –, Anita életében 2011-ben elérkezett az a pont, amikor családjával együtt úgy határoztak, Ausztriába költöznek. Így a szakember most már Innsbruckban és Kufsteinben, valamint a németországi Mittenwaldban és Garmisch-Partenkirchenben tart edzéseket, ahová még Münchenből is járnak hozzá gyerekek. Főleg egyéni órákat ad, de Garmischban például egy felnőttcsapatot is oktat, illetve sok koreográfiát is készít – többek között a németek regnáló advanced novice (10–15 éves) bajnokának is ő koreografál.

Távozása után az egyesület vezetését két növendéke édesapja, Simkó Zoltán és Fliszár Tamás vállalta, ami pedig a szakmai munkát illeti, többen is megfordultak a klubnál: a ma a Jégcsillag SE és a Vasas SC edzőjeként tevékenykedő Tokaji-Kulcsár Zsófia, a Jégkorszak SE versenyzőit nevelő Sepa Tünde és a MAC-ban dolgozó Simon István váltották egymást. 2017 októberében aztán megérkezett Oros Hajnalka, aki – érdekes egybeesésként – éppen Németországból költözött haza Székesfehérvárra.

„Amikor oda kerültem, először a tanfolyamot vezettem, majd bő fél év elteltével felkértek vezetőedzőnek. Így 2018 augusztusában átvettem a teljes csapatot és az új poszttal járó szervezési feladatokat is. De hangsúlyozom: [Simkó] Zoltán és [Fliszár] Tamás nélkül nem ment volna, ők a mai napig rengeteget segítenek nekem az egyesület működését érintő dolgokban. Tulajdonképpen az, hogy Anita távozása után fennmaradt a klub, az ő érdemük” – kezdi a múltidézést a szakember, aki Németországban végezte el az edzőképzést, majd a korábbi műkorcsolyázónk, Szenes István által alapított krefeldi egyesületben edzősködött, ahol volt szerencséje találkozni István feleségével, a legendás Ina Bauerrel is. Mint mondja, mindenkivel együtt dolgozhatott, aki akkor szaktekintélynek számított a német elit korcsolyázásban, és az elsajátított szakmai ismeretek hasznosítása mellett vallja, hogy az ottani szemlélet, az ott alkalmazott rendszer bevezetése hazánkban is hatékonyabbá tenné az egyesületi munkát.

„Amit nagyon fontosnak tartok, az az, hogy Németországban rengeteg versenyt rendeznek, olyanokat is, amelyeken már a négy-öt éves gyermekek is részt vehetnek, és négy-öt feladat teljesítésével ugyanúgy érmet nyerhetnek, mint a nagyobbak. Így már igen korán sikerélményt szerezhetnek, ami segít megtartani őket a sportban. Továbbá nagyon pozitív, hogy nem fővárosközpontú a korcsolyázás, hanem minden tartományban létrehoznak egy központot, és a vidéki városokat is ugyanúgy támogatják. Bázist növelni csak úgy lehet, ha mindenki megkapja ugyanazt a figyelmet, vidéken is rengeteg tehetséges gyerek van.”  

A házigazda csapat a 2019-es Jégmadár Kupán

Székesfehérváron pedig – a lehetőségekhez mérten – mindent meg is tesznek azért, hogy eredményeikkel felhívják magukra a figyelmet: heti ötször másfél-két órát töltenek a jégen, és ezt minden alkalommal balettóra vagy szárazedzés követi, így egy nap összesen két és fél-három órát gyakorolnak a műkorcsolyázók. A jégen, ahogy annak idején Anita, úgy Hajni is Zákány Eszterre támaszkodhat, aki már főállásban dolgozik az egyesületben, valamint több, a versenyzői pályafutását befejező műkorcsolyázó is segíti a munkájukat. A szárazedzéseket Hajni, míg a balettórákat januártól a klubba visszatérő Majer Barbara tartja, akinek a kislánya is az egyesületben korcsolyázik. Barbara egyébként egy ideig a korábban osztrák színekben versenyző műkorcsolyázónk, Berei Mózes József tanára is volt Ausztriában, illetve Berecz Ilona jégtáncedző mellett is dolgozott már, így a koreográfiák elkészítéséből is kiveszi majd a részét.

„Nagyon szuper stáb állt fel, és mivel Székesfehérváron nincs másik műkorcsolya-egyesület, nem kell osztoznunk a jégen, teljes nyugalomban készülhetünk. Az viszont nehézséget jelent, hogy a legjobb időpontokat elviszi a két felnőtt hokicsapat és a jégkorongakadémia, mellettük mi csak kora délután kapunk jeget. Szerencsére Székesfehérvár nem olyan nagy város, közel vannak az óvodák és az iskolák a jégpályához, így a többség odaér az edzésre. A nagyobbaknál viszont, akiknek sok órájuk van, és fakultációra is járnak, ez már problémás. De a legkisebbeknek sem egyszerű, hiszen ők egyedül még nem tudnak edzésre járni, a szülők pedig legalább négyig dolgoznak. Éppen ezért mindig az a rizikó, sikerül-e átvészelniük az óvodáskortól az iskoláskorig.”

Bal szélen Zákány Eszter, középen Oros Hajnalka, mellette a műkorcsolya ágazat vezetőedzője, Ipakjan Jeranjak

A jégidő hiányából következik az is, hogy a városban ezidáig nem sikerült elindítani a Sport XXI elnevezésű utánpótlás-nevelési programot – többszöri próbálkozásra, a szinkronkorcsolyázókkal összefogva sem tudtak jégidőt szerezni rá. „A preferált időpont itt is a délután öt-hat óra lenne, ám akkor még a versenyzőink sem kapnak jeget. De a műkorcsolya ágazat igazgatója révén a szövetség vezetősége is szorgalmazza, hogy a következő szezontól, ha a Covid-helyzet engedi, nálunk is működjön a program, és ennek érdekében egyeztetni fognak a jégpálya üzemeltetésével.”

A járványhelyzet egyesületi munkájukra gyakorolt hatása egyébként még az edzőnőt is meglepte – mint mondja, nem számított arra, hogy ilyen zökkenőmentes lesz az elmúlt szezon, arra meg pláne nem, hogy a végén azt mondhatja: ez volt az eddigi legsikeresebb évük.

„Szerencsére mi megúsztuk nagy bezárások, megbetegedések nélkül, és elég gördülékenyen zajlott minden. A tavalyi karanténidőszak alatt is folyamatosan edzettünk online, és ez a korán induló felkészülés nagyon előnyösnek bizonyult, mert mire vissza tudtunk térni a jégre, igen jó formában voltak a lányok. Örültünk, hogy ilyen sok verseny volt itthon, és ezt meg is tudták mutatni.”

Czakó Luca és Hartdégen Lili az idei Jégmadár Kupán

Olyannyira megmutatták, hogy miután az októberi Jégördög Kupán két ezüstéremmel a legjobban teljesítő vidéki egyesületként indították a szezont, a basic novice (10–13 éves) korosztály 32 fős mezőnyében Hartdégen Lili bronzérmet, míg Czakó Luca 4. helyet szerzett a februári országos bajnokságon, ahol csak két budapesti versenyző tudta megelőzni őket. Ez pedig csak a sikersorozat kezdete volt: a két lány győzelmei révén ugyanis a székesfehérvári klub az országos bajnokságot követő öt versenyből négyen, vagyis mindegyiken, ahol képviseltette magát, a legeredményesebb vidéki egyesület lett.

„Hihetetlenül büszke vagyok Lilire – mondja boldogan Oros Hajnalka –, hiszen idén megtanulta a dupla axelt is, amelyet az ő korosztályában nagyon kevesen tudnak itthon. Sőt, ő az első vidéki műkorcsolyázó, akinek sikerült bekerülnie a Héraklész A keretbe [korosztályos válogatott], de Luca is nagyon közel jár ehhez. A kisebbeknél Bráth Hannát, Hesz Fannit és Schall Natáliát emelném ki, nekik is esélyük van a válogatottságra. De mindenki rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban. Például Varga Jankát, aki nemrég fejezte be a versenyzést, későn kaptam meg, de el tudtunk jutni együtt odáig, hogy vidéki műkorcsolyázóként dupla axel és egy tripla ugrás is szerepeljen a programjában. Vagy ott van Németh Petra, aki szintén nem kiskorában került hozzám, de tavaly óta megtanulta a dupla axelt, amelyet többször bemutatott már versenyeken, ezt pedig a kategóriájában nem sokan mondhatják el magukról.”

Oros Hajnalka a legkisebbekkel, Hesz Fannival, Bráth Hannával és Schall Natáliával a 2020-as országos bajnokságon

Amellett, hogy az edzéseken nap mint nap együtt dolgoznak a sikerekért, az egyesületi életből nem hiányozhatnak az egyéb programok sem, amelyek révén az évek során igazi családdá kovácsolódott a kis közösségük. „Minden évben augusztus végén tartunk egy csapatépítőt: valahol Székesfehérvár környékén kibérelünk egy szabadtéri helyet, ahol a szülők bográcsoznak, a gyerekek játszanak. Elmaradhatatlan a karácsonyi buli is, amikor mindenki megajándékozza egy kis aprósággal azt, akinek a nevét előzetesen kihúzta. De igazi csapatépítő a már hagyománnyá vált székesfehérvári szezonkezdő edzőtáborunk is, ahová a járványhelyzet előtt Győrből is sokan érkeztek. Pesten pedig már a harmadik év lesz, hogy Vidrai Szabolcsékkal közösen táborozunk.”

A csapat a 2019-es karácsonyi bulin

S hogy mik a további célok? Természetesen az, hogy minél több válogatott szintű versenyzőt neveljenek, ehhez pedig elengedhetetlen minél több kisgyermeket bevonzani, és velük építkezni, őket megtartani a sportban. Oros Hajnalka szerint ehhez először fel kell emelni a vidéket – a német példa alapján több vidéki verseny szervezésével, amivel hatékonyabban lehet növelni az utánpótlásbázist.

„Ez segíti a klubok életben maradását, és az alsóbb korosztályoknak is több esélyük van megméretni magukat, így sokkal többeket vonz a sportág. Mi ezt próbáljuk megvalósítani az évről évre megrendezett, az ideit kivéve nemzetközi versenyként működő Jégmadár Kupával. Nagyon örülök, hogy azt mondhatom, fejlődtünk annyit, hogy most már több kategóriában is ott vagyunk a budapesti élvonalban, esélyesként indulunk a versenyeken, és felfigyelnek ránk. Tudják, kik a székesfehérváriak, és ez óriási büszkeség.”


Klub neve: Székesfehérvári Jégmadár Műkorcsolya Egyesület

Alapítás éve: 1998 

Versenyengedéllyel rendelkező sportolók száma: 15

Cím: 8000 Székesfehérvár, Almássy-telep Garázs sor 8.

Telefonszám: Oros Hajnalka: +36 30 114 0880

E-mail-cím: fehervarimukori@gmail.com


HUNSKATE Média / Bruckner Nóra 

Li-ning Seat
X