Technikai pontszámát tekintve a Team Passion elérte a világbajnokságra kitűzött célt: az elemekre kapott értékei a legjobb 12 csapat közé rangsorolták. A mieinknek két esés miatt összetettben nem sikerült beverekedniük magukat a mezőny első felébe, de a 14. helyet megőrizve így is előreléptek tavalyi eredményükhöz képest.

A világbajnoksággal ért véget a szezon szinkronkorcsolyázóink számára, akik a rövidprogrambeli rontás után még inkább azon voltak, hogy a szívüknek oly kedves kűrjüket tökéletesen mutassák be Helsinkiben. A cseheket és a franciákat szerették volna megelőzni, ám két elemben is hibáztak, így ezt a célt nem tudták elérni, és a 14. helyen zártak.A Team Passion csapatkapitánya, Szabó Lilla a verseny után úgy nyilatkozott: mivel a hivatalos edzés igen korán kezdődött, ott még egy kicsit fáradtan korcsolyáztak, de mindent, amit akkor megbeszéltek, megvalósítottak a délutáni programban, és a hibák ellenére elégedettek a teljesítményükkel.

„Az edzésen leginkább a formákon dolgoztunk, azon, hogy mindenki centiméterre pontosan a helyén legyen. Amikor a jégre szólítottak minket, azt láttam a lányokon, hogy mind nyugodtak, a program elejétől a végéig nagyon figyeltünk egymásra. Számítottunk arra, hogy ahogy a Budapest Kupán, úgy most is megelőzzük a cseheket, hiszen jobbak vagyunk náluk, de a két esés sokba került. Annak viszont nagyon örülök, hogy magunkat kihúzva, magabiztosan korcsolyáztunk, mert ez volt az, amit a hét során a legtöbbször hallottunk az edzőinktől.”Mint Lilla, vagy ahogy csapattársai hívják, Linki elmondta: az, hogy telt ház előtt, méghozzá olyan közönség előtt léphettek jégre, amely ennyire érti és szereti a szinkronkorcsolyát, semmihez sem fogható élmény.

„Decibelmérővel mérték a hangerőt, ami természetesen a finn csapatok produkciója előtt, alatt és után volt a legnagyobb, de a nézők az összes csapat programját végigtapsolták. Hihetetlen volt korábbi világbajnok finn korcsolyázókat is az önkéntesek között látni, nekem például az egyikük segített levenni az élvédőmet. Minden másodpercre pontosan és szigorú szabályok szerint zajlott, így semmiféle fennakadást nem tapasztaltunk.” Egyről azért mégis beszámolt a csapatkapitány, ami kalandossá tette a szombati napjukat. „Be volt osztva, melyik csapatot mikor és melyik busz viszi a csarnokba, és ha ezen változtatni akartunk, be kellett írni egy táblázatba. Csakhogy a horvátok megfeledkeztek erről, így azzal szembesültünk, hogy ugyanarra a buszra várnak, mint mi. Mivel két csapat nem fért fel, és nekik előbb kezdődött az edzésük, ők elindultak, a szervezők pedig pár perc alatt kerítettek nekünk egy másik buszt. Azzal viszont egy kicsit később értünk volna oda, mint ahogy terveztük, ezért inkább teljes sminkben, bőröndökkel felpréselődtünk a villamosra, nagyon vicces volt.”Ahogy a Team Passionre, úgy a finnekre is igaz, hogy az egyik szemük sír, a másik nevet, hiszen címvédő csapatuk, a Marigold Ice Unity hibázott, így nem tudta megelőzni az oroszokat, a Helsinki Rockettes viszont a második legjobb kűrt futotta, amellyel az ötödik helyről felhajrázott a dobogóra. A Team Paradise a két skandináv egységétől merőben eltérő, A denevér című operettre koreografált klasszikus programjával megőrizte vezető pozícióját, így harmadik világbajnoki címének örülhetett.

A Team Passion edzői, Sárközi Bettina és Gulyás Erika együtt lélegeznek a csapattal

Érdekesség, hogy Kína először nevezett csapatot a világbajnokságra, és bár a Team Ice Pearl az utolsó előtti helyet szerezte meg, a részvételük is azt mutatja, hogy Ázsiában is egyre nő a sportág népszerűsége és bázisa. „A kínai csapat két tagja az év elején még short trackes volt – tudtuk meg Lillától. – Rengeteget edzenek, állítólag egy szabadnapjuk sincs. Az ISU [Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség] a következő szezontól a szinkronkorcsolyában is bevezeti a challenger versenysorozatot, amelynek egyik állomását Hongkongban rendezik majd meg, hogy tovább erősítsék a sportág ottani helyzetét.”

Ezzel együtt csapatkapitányunk szerint a szinkronkorcsolya a pekingi olimpia programján még valószínűleg nem fog szerepelni, ám ha a svédek elnyerik a 2026-os téli játékok rendezésének jogát, hét év múlva jó eséllyel ötkarikás sportággá válhat. Így bár az olimpiai álomról szóló kűrjüket a szezon végeztével el kell engedniük, az olimpiai álomról sosem mond le a Team Passion.De hogy ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, mik a közeljövő tervei. „Most két hét pihenés következik, aztán májusban visszatérünk a jégre – kezdte Lilla. – Ahogy az egy új szezon előtt lenni szokott, lesz egy nagy beszélgetés az edzőkkel arról, hogy ki marad és ki megy, ugyanis néhányan gondolkodnak azon, folytassák-e. Ami az új programokat illeti, úgy tudom, az edzőknek már vannak ötleteik, amiket ezen a találkozón megosztanak majd velünk.”