Nagyon nehéz írni bármit a tegnapi napról. Sok érzés kavargott bennünk. Ami biztos, hogy hibázni nem lehet! Sehol, semmikor. Sokba kerül ez mindenkinek és a segítőszándék is csak akkor él, ha tisztán hozzák le a programot a versenyzőink. Ez pedig akár jó a felkészülés, akár kevésbé, ebben a sportban, abban az adott pillanatban dől el, amikor nincs egy ici-pici hibának sem helye. Nincs korrigálásra hely, sem idő később. Az a verseny akkor és ott, elúszott.
Pénteken a jégtáncosok is lendületbe jöttek. Dél-amerikai ritmussal hozták izgalomba a közönséget.
A magyarok, kevés világranglista pont révén és a szerencse sem volt velünk, a második csoport harmadik futójaként, azaz hetediknek mutatták be programjukat. A mai jégtáncban, annak, aki akár csekély eredményt is szeretne elérni, mindenképp tökéletesen tiszta, hajszálpontosan egyszerre koreografált programot kell lefutnia. Pici bizonytalanság, minimális eltérés sem megengedett, különösen az előírt elemekben. A mieink a twizzle-ben hibáztak, de a kötelező tánc rumba egyik kulcslépésében is volt tévesztés. Mindez, s a tény, hogy új párként szerepeltek a világbajnokságon, pont elég volt, hogy messze legyenek a döntőbe kerüléstől. Olyan párok mögött maradtak, akiket már rendszeresen leléptek a szezonban. Tehetséges kettős, akik a jövőben még rengeteg örömet okozhatnak, de sok munka van még előttük és a ranglistát végig kell járniuk, lentről kezdve.
Este Ivett lépett jégre. Az első csoportban futott. Bár igazából vesztenivalója nem volt, mégis kevés olyan jó program volt a tarsolyában, amibe kapaszkodhatott. Forgásai és a lépéssor magasra lett értékelve, de ugrásai nem igazán sikerültek. Sok mindent át kell gondolni és segíteni abban, hogy a legjobbat tudja kihozni magából jövőre és remélhetőleg a következő olimpiai ciklusban is.
